Ki volt Giuseppe Arcimboldo és hogyan merített ihletet portréihoz növényekből, gyümölcsökből, zöldségekből és virágokból?
A szürrealizmus mint művészeti mozgalom a 20. században alakult ki, válaszként az 1900-as évek első évtizedeinek zűrzavarára. Volt azonban egy olasz művész, aki már évszázadokkal korábban szürrealista jellegű festményeket alkotott, amelyek összemosták a portré, a csendélet és a természetrajz közötti határokat.
Vessünk tehát egy pillantást Giuseppe Arcimboldo két festménysorozatára, amelyek a négy évszakot, valamint a négy alapelemet ábrázolják. A művész mindkét sorozatban növényeket és állatokat alakít emberi arcok fantáziadús portréivá.
Ki volt Giuseppe Arcimboldo?
Giuseppe Arcimboldo 16. századi olasz festő volt. 1526-ban született Milánóban; művésznek képezte magát, apjához hasonlóan freskókkal és ólomüvegfestmények tervezőjeként dolgozott.
Szakmai pályafutása előrehaladtával rendszeresen kapott megbízást királyoktól és más uralkodóktól. Dolgozott Bécsben és Prágában, ahol II. Miksa német-római császár, majd fia, II. Rudolf udvari festője volt.
Míg számos portréja – ha hízelgő módon is, de – hűen ábrázolja királyi modelljeit, egy festménye kiemelkedik közülük.
A Vertumnus II. Rudolf német-római császár „portréja”, melyen az uralkodó arca gyümölcsökből, virágokból és zöldségekből áll össze. Az évszakok, a kertek és a növekedés római istenére való utalással Arcimboldo II. Rudolf uralkodását, hatalmát és gazdagságát szerette volna szimbolizálni.
Az emberek, növények és állatok közötti dinamika és kapcsolat feltárása az évszakokról és az elemekről szóló két festménysorozatával folytatódott, amelyek a természet rendjét és szépségét hivatottak ünnepelni.
A sorozatok minden festménye egy különálló „portré”, amely különböző témákat szimbolizáló elemekből áll. A képek ötvözik az aprólékos természetábrázolásokat olyan furcsa és szürreális kompozíciókkal, amelyek a természetben sosem fordulnának elő.
Arcimboldo műveit a késő reneszánszban kialakult, manierizmusnak nevezett művészeti stílus részének tekintik. A korai reneszánsz naturalista és harmonikus műalkotásai helyett a manierizmus egy mesterségesebb és összetettebb stílus. A manierista műalkotások gyakran megnyúlt arányokat, eltúlzott pózokat és szokatlan perspektívákat vonultatnak fel.
Milyen jelentés rejlik Arcimboldo négy évszakról szóló festményei mögött?
Ez a négy portréból álló sorozat az év egy-egy évszakát ábrázolja: ezek a Tavasz, a Nyár, az Ősz és a Tél.
A Tavasz című festményen Arcimboldo virágzó, friss arcot formáz virágokból és zöld levelekből, ezzel megtestesítve a tavaszi megújulást.
A Nyár érett gyümölcsökből és zöldségekből kirajzolódó arcot ábrázol, ezzel szimbolizálva a nyári termés bőségét.
Az Ősz sötétebb színeket és mély tónusú gyümölcsöket, magokat és gombákat jelenít meg, így tükrözi az évszak és a szüret bőségét.
Utolsó a sorban a Tél: ezen a portrén csupasz ágakból és gyökerekből formálódó, megcsavart arcot látunk, amely az évszak hidegét és a téli álmot testesíti meg.
Mi a jelentése Arcimboldo négy elemről szóló festménysorozatának?
Arcimboldo egy másik festménysorozatot is készített, amelyen a négy elem: a tűz, a víz, a föld és a levegő jelenik meg.
A sorozatban mindegyik portré egy-egy elemet testesít meg hozzá kapcsolódó tárgyak segítségével. A Tűz például egy lángokból, izzó szénből és kanócokból álló arc, amely a hőt és a tűz erejét szimbolizálja.
A Víz festményen Arcimboldo halak, tengeri élőlények és kagylók segítségével jeleníti meg a tenger mélyén folyó élet misztériumát képviselő arcot.
A Föld állatokat, növényeket és sziklákat szerepeltet, a földek erejét és bőségét megtestesítve.
A negyedik festmény, a Levegő tollakkal és madarakkal jeleníti meg az elem könnyed és szabad voltát.
A két sorozat nyolc festménye egytől egyig lenyűgöző: mindegyik egy-egy aprólékosan kidolgozott kollázs, amelyen számos részlet vár felfedezésre.
Arcimboldo festményei az évszakokról és az elemekről nem egyszerű portrék – a képek megtestesítik a természet és az emberiség szoros kapcsolatát.