Magyarország egyik legrégebbi és legismertebb farsangi hagyománya
Különböző téltemető, tavaszköszöntő farsangi hagyományok Európa-szerte ismeretesek. Magyarországon a legrégebbi és leghíresebb, a mohácsi busójárás ma kezdődik, mintegy ezer résztvevővel.
A Mohácson és környékén élő délszláv sokácok népszokásáról van szó, amelyről az első feljegyzések a 18. század végén születtek.
Eredete
A legenda szerint az őslakos sokácok a török hódítók elől Mohács városából a dunai lápvidékre menekültek. Éjszaka csónakkal átkeltek a Dunán, hogy visszatérjenek a városba, és félelmetes álarcokba öltözve, hangszerekkel lármázva kiűzték a városból a török csapatokat.
A történet mögött valószínűleg kevés igazság rejlik – Mohács 1687-ben szabadult fel az oszmán-török uralom alól, a sokácok pedig csak nagyjából tíz évvel ezután kezdtek bevándorolni a vidékre. Feltehetően a Balkán-félszigetről hozták magukkal ezt a népszokást, amely Mohács környékén tovább alakult, és a ma ismert hagyománnyá nőtte ki magát.
Farsangi jelmezek
A felvonuláson résztvevő busók fából faragott maszkot, bocskort, szalmával kitöltött fehér lengatyát, szőrével kifordított birkabőrbundát viselő férfiak. A bundát a derekukon marhakötél vagy lánc fogja össze, amelyen marhakolompok lógnak.
Vállukon tarisznyát viselnek, kezükben pedig kereplő vagy fabuzogány van. Az ünnepség egyéb, jellegzetes kellékei a díszes mosósulyok (praćak), a vízhordófa (obramenica), valamint a fateknőben körbehordozott busóbaba.
A busók jelmezének legfontosabb eleme a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett, báránybőrcsuklyával ellátott faálarc. A „szép busók” sokác népviseletbe öltözött, arcukat eltakaró lányok és fiúk.
A busójárás másik jelmezes alakja a jankele – ők rongyos ruhába öltözött fiúk, akik arcukat rongyokkal vagy harisnyával takarják el, és hagyományosan hamuval, liszttel vagy rongyokkal megtömött zsákokat cipelnek. Ezekkel a zsákokkal püfölik a nézőket – főként a lányokat.
Mohácson a lefátyolozott arcú nőket és lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, valamint az egyéb, farsangi ruhába öltözött alakokat maskarának nevezik.
Farsangi felvonulás
A busójárás (más néven poklade) mára sok eredeti hagyományát elvesztette, azonban nagyszabású turistalátványossággá nőtte ki magát.
A nézőknek fontos tudni, hogy a felvonulás alatt az általános illemszabályok nem vonatkoznak a busókra, jankelékre és más maskarásokra. Az esemény során felfüggesztik az illendő viselkedés szabályait, és ez gyakran a nők és lányok rovására történik.
A modern busójárás a Kóló térről indul, amelyet a sokác néptáncról neveztek el. A jelmezbe öltözött busók, jankelék és maskarások itt találkoznak a busócsoportokkal, akik a Dunát csónakkal átszelve érkeznek a helyszínre. A régi busóágyú elsütésekor a különböző csoportok elindulnak, majd Mohács főutcáján végigvonulva érkeznek a város főterére, ahol a farsangolás kezdetét veszi.
Ezután a környező utcákban és a Duna-parton zajongva ünneplik meg a farsangot. Alkonyatkor a csoportok visszatérnek a főtérre, egy hatalmas máglya körül táncolnak, és az utcákon lármáznak.
Az ünnepség húshagyókedden ér véget, amikor a mohácsiak a város főterén rakott máglyán elégetnek egy koporsót, amely a telet jelképezi. A tűz körüli tánccal elbúcsúznak a téltől és üdvözlik a tavasz beköszöntét.
A farsang mint kulturális örökség
Az év más időszakában Mohácsra látogató turistáknak sem kell lemondaniuk a busójárás élményéről, hiszen a városban néhány éve megnyitották a Busóudvar nevű kulturális központot.
A múzeum megismerteti a látogatókat az évszázados farsangi hagyományokkal, ízelítőt ad annak egyedi hangulatából és betekintést nyújt a helyi kézművesek rendezvényhez kapcsolódó tevékenységébe.
A mohácsi busójárást az UNESCO 2009-ben felvette a szellemi kulturális örökségek listájára, elsőként a magyarországi hagyományok közül. A Hungarikum Bizottság 2012-ben nemzeti értéknek minősítette a népszokást.
Fordította: Sárospataki Anna