A tájképfestő Tina Blau

Tina Blau, az osztrák tájképfestészet egyik legmeghatározóbb alakja, 1845. november 15-én, Bécsben látta meg a napvilágot. Az úgynevezett Stimmungsimpressionismus képviselői közé tartozott, melyet leginkább „hangulati impresszionizmus”-ként lehet lefordítani magyarra. Ennek az ausztriai művészeti mozgalomnak megfelelően alkotásaiban a tájképekre és csendéletekre koncentrált.

Már nagyon fiatalon elkezdett érdeklődni a festészet iránt, és egész élete során a Bécs körüli tájak, különösen a bécsi Práter park és környéke inspirálták.

Tina Blau korai évei

Tina Blau viharos időkben született. Az 1848-as népek tavasza – amely során az európai forradalmi mozgalmak többek között sajtószabadságot és szabad véleménynyilvánítást követeltek – három évvel születése után kezdődött. A forradalmakat vérbe fojtották, de a követelések közül néhány megvalósult, és hozott némi változást – még ha nem is azonnal.

Ezek a változások és a forradalmi követelésekhez való alkalmazkodás elsősorban a férfiak életét érintette.

A nők jogaival ebben az időben legfeljebb érintőlegesen foglalkoztak, így a Tina Blau életében jelentkező kihívások jól tükrözik a kor szellemét.

A nők egészen a 20. század elejéig nem vehettek részt a közéletben. Nem tanulhattak tovább, nem bérelhettek műtermet, nem házasodhattak össze más felekezet képviselőjével, nem hozhattak gazdasági döntéseket, nem vehettek részt a politikai életben és nem lehettek tagjai politikai egyesületeknek.

Tina Blau sok szempontból úttörőnek számított Ausztriában a nők képzőművészeti tevékenységét illetően.

Apja, Simon Blau prágai származású katonaorvos volt, aki Bécs harmadik kerületében, a Heumarkt laktanyában élt és dolgozott. Egykor maga is eljátszott a művészi pálya gondolatával, és mivel korán felismerte lánya tehetségét, folyamatosan támogatta őt céljai elérésében.

Mivel a 19. század közepén a nőknek még nem volt lehetőségük arra, hogy művészeti akadémián tanuljanak, Tinát 15 éves korától apja August Schäffer tájképfestővel, majd Josef Aigner portréfestővel taníttatta. Első leckéit a Waldmüller iskolájában tanult Hanély Antaltól kapta, és első csendéleteit is az ő keze alatt festette.

Amikor édesapja utazásra vitte Prága környékére, Tina megfestette élete első tájképeit. Ezek az élmények – a szabad levegőn, a természetben való alkotás – nagy hatással voltak művészetére és a természettel való viszonyára, később is a szabadba kivonulva festett a legszívesebben.

Tina Blau művészete

Tanára, Josef Aigner kezdeményezésének köszönhetően 1867-ben vett részt először kiállításon. Aigner szorgalmazta azt is, hogy állítson ki egy festményt a bécsi Kunstvereinnál, amellyel Tina kivívta az első pozitív kritikákat.

1869-ben, 24 évesen Münchenbe költözött, hogy az ottani női művészeti iskolában tanulva mélyítse el tudását. Emellett magánórákat vett ifj. Wilhelm Lindenschmit professzornál. Ennek eredményeképpen számos műve született, és annak is eljött az ideje, hogy eladjon belőlük, például a Jakobsee bei Polling című alkotást.

Az értékesített festmények árából tudta finanszírozni utazásait. Időnként előfordult, hogy egy-egy utazása közben újabb alkotását sikerült eladnia, és így meg tudta hosszabbítani az ott-tartózkodást.

Ebben az időszakban találkozott Emil Jakob Schindler festővel. Összebarátkoztak és együtt elutaztak számos európai országba, többek között Magyarországra is.

Hazatérésük után közösen nyitottak műtermet Bécsben. Mivel Tina maga nem tudott bérleti szerződést kötni, a közös műtermet tanár-diák viszonyként „adták el” a külvilágnak. Tina tiltakozott az ellen, hogy Schindler tanítványa lett volna, amit időnként még ma is állítanak.

Tina Blau 1874-ben saját műterembe költözött a bécsi Práterben, amelyet az 1873-as világkiállításról megmaradt rotundák egyikében alakított ki.

Ebben az időben Tina egy babakocsi vázából és egy nagyobb fonott kosárból összerakott egy Malwagerl-t, azaz egy mobil festőkészletet, amelynek segítségével könnyedén magával vitte festőállványát, de volt helye rajta az ecseteknek, festéknek, egész palettáknak és egyéb eszközöknek is. Ezzel járta a Prátert, hogy a természettel körülvéve festhessen.

A Stimmungsimpressionismus irányzatot a szabad ég alatt készített tájképek jellemezték.

Tina a szokásosnál jóval nagyobb méretű műveket festett, ilyen volt például a Prater im Frühling (A Práter tavasszal), egy 2x3 méteres vászonra készített olajfestmény.

A Künstlerhaus zsűrije először úgy ítélte meg, hogy a festményt nem lehet kiállítani, mivel az „lyukat ütne a terem falán”. Az illetékes bizottság a festmény szokatlanul világos színeire reagált, és kezdetben elutasította azt. Hans Makart közbenjárásának köszönhetően a képet végül mégis befogadták.

Ausztriában számos olyan kiállítás és mozgalom létezett ebben az időben, amelyek a bécsi és osztrák művészek népszerűsítését célozták – ekkortájt ugyanis a képzőművészetben inkább Franciaország és Németország állt a figyelem középpontjában. Az 1882-es első bécsi nemzetközi művészeti kiállításra csaknem 250 ezer ember látogatott el.

Antonin Proust, Franciaország szépművészeti minisztere (ez a cím a mai kulturális miniszternek felel meg) meghívta Tina Blaut a Frühling im Praterrel a párizsi szalonba, ahol a festőnő elnyerte a Prix Honorable díjat. Ez az esemény jelentette számára a nemzetközi áttörést is.

Párizsi tartózkodása során számos festményt készített a Tuileriák kertjéről.

Tina Blau Münchenben

1883-ban Tinát eljegyezte Heinrich Lang német festő, aki munkájában csatajelenetekre és lovakra fókuszált. Együtt Münchenbe költöztek, és az év decemberében összeházasodtak. A festőnő ekkor még nem volt 40 éves, de a korban szokatlanul későinek számított házassága. Heinrich Lang protestáns volt, Tina pedig zsidó vallású – mivel nem volt megengedett a különböző felekezethez tartozóak házassága, a festőnő áttért a protestáns hitre.

Az esküvő után Tina a müncheni Künstlerinnenverein tanáraként kezdett el dolgozni – ezt a festőiskolát 1882-ben alapították azzal a céllal, hogy a művészetek iránt érdeklődő nők számára megfelelő oktatást és támogatást biztosítsanak. Később ugyanitt tájkép- és csendéletfestészetet tanított.

Az 1880-as és 1890-es években műveit világkiállításokon – például az 1889-es párizsi és az 1892-es chicagói világkiállításon – és számos más galériában és kiállításon is bemutatták. Nemzetközi szinten elismert, sikeres művésszé vált. A müncheni Kunstverein 1890-ben megrendezte első önálló kiállítását több mint 60 festményével.

Amikor férje 1891-ben elhunyt, számos utazást tett – többet között Hollandiába és Olaszországba látogatott el –, majd visszaköltözött Bécsbe.

Olga Prager vezetésével és Rosa Mayrederrel együtt 1897-ben megalapította a Wiener Frauenakademie-t (bécsi női akadémiát), egy művészeti oktatási intézményt, amely lehetővé tette a festészet, grafika és szobrászat iránt érdeklődő nők számára, hogy drága magánórák nélkül is képzésben részesülhessenek. Tina Blau 1898-tól 1915-ig tájkép- és csendéletfestészetet tanított az intézményben.

Tina Blau a 19. század egyik legjelentősebb osztrák festőjeként irányt mutatott a nők számára a képzőművészetben. Hosszan tartó betegség után szívrohamban hunyt el Bécsben 1916-ban.

Fordította: Sárospataki Anna