Bemutatjuk a Fugger családot: „Gazdag” Jakob és befolyásos rokonai

„Gazdag” Jakob Fugger és családja bankárok és kereskedők voltak a 15. és 16. században, akik hatalmas befolyással bírtak Európa gazdaságára. A kontinens egyik leggazdagabb családjaként a Fuggerek életet adtak városoknak, hozzájárultak királyok megválasztásához és a reformáció kialakulásához is.

A bajorországi Augsburg városából származó család mérhetetlen vagyonra tett szert, és kezében tartotta a korabeli kereskedelem jelentős részét, különös tekintettel a bányászatra.

Az alábbiakban a Fuggerek különböző európai történeteiről olvashatunk, különös hangsúlyt fektetve „gazdag” Jakob Fugger tetteire, aki mai számítások szerint minden idők legvagyonosabb embere volt.

Tevékenységük nyomán városok virágoztak fel

A Fuggerek vagyona bankári, valamint textil- és szövőipari tevékenységből származott.

A család számos ága a legkülönfélébb termékek kereskedelmével halmozott fel hatalmas összegeket: ügyleteiknek részét képezték textíliák, fűszerek, ékszerek és még olyan vallási ereklyék is, mint például mártírok csontjai vagy keresztekből származó töredékek. A 15. század végén „gazdag” Jakob pedig tőkéjének bővítésével egyre tehetősebb magánszemélyek bankárává vált.

Azonban a család bányászatban való érintettsége növelte csak igazán a vagyonukat, mivel az uralkodók adósságtörlesztésként bányászati jogokat ajánlottak fel nekik Magyarországon és Tirolban.

Zsigmond osztrák főherceg a tiroli Schwazban található „minden ezüstbányák anyját” ajánlotta fel Jakobnak egy kölcsön visszafizetéseként, amelyből az uralkodó pazarló életmódját finanszírozta.

A Fuggerek ipari tevékenységének köszönhetően az emberek özönlöttek Schwazba, így a város a 16. század első felében a világ legnagyobb bányászati metropoliszává vált.

A népesség robbanásszerűen megnövekedett, olyannyira, hogy a helyi plébániatemplomot ki kellett bővíteni, hogy be tudja fogadni a híveket. A főhajóban téglafalat emeltek, hogy elválasszák a bányászokat a tehetősebb polgároktól.

A Fuggerei

A család szülővárosában, Augsburgban Jakob megvalósította egyik leghíresebb emberbaráti kezdeményezését: a Fuggerei-t.

Az 1521-ben létrehozott lakótelep a város legszegényebb lakosainak biztosított szállást mindössze évi egy rajnai forintért (amely euróra átszámítva 88 centnek felel meg). Emellett a lakóknak napi három imát kellett elmondaniuk a Fugger család lelki üdvéért.

Ami igazán meglepő, hogy a mai napig ugyanennyi maradt a lakbér összege; az épületkomplexum pedig a világ legrégebbi, ma is működő szociális lakótelepe.

Szlovákiai bányák

Selmecbánya Közép-Szlovákia egyik legjelentősebb városa, amely egyediségének köszönhetően az UNESCO világörökség részét képezi. Évszázadokon keresztül fontos bányák működtek a városban, és Európa-szerte kereskedtek az innen származó rézzel, ezüsttel és arannyal.

1495-től kezdve a selmecbányai, valamint a tőle nem messze található besztercebányai bányák nagy része a Fugger család irányítása alatt állt. Ezzel uralták a 16. század rézkereskedelmét – ez a fém pedig rendkívül értékes alapanyag volt, amelyből ágyúkat és szuronyokat készítettek.

Királyok sorsa a Fuggerek kezében

A Fugger család tagjai a kor legbefolyásosabb személyei közé tartoztak. „Gazdag” Jakob Fugger vagyona átszámítva ma körülbelül 400 milliárd euróra rúgna, ezzel valószínűsíthetően a valaha élt leggazdagabb ember. A mérhetetlen vagyonnal pedig természetesen komoly hatalom is járt.

Jakob 800 000 forinttal támogatta I. Miksa német-római császár trónra kerülését. Mai szemmel nézve ez talán korrupciónak tűnik – a korabeli uralkodóknak azonban bevett szokásuk volt egy adott összeget fizetni a választófejedelmeknek, ezzel szemléltetve gazdasági befolyásukat.

Jakob igazi üzletemberként mindig kérlelhetetlenül behajtotta az adósságait, és rendszeresen küldött leveleket adósainak, amelyekben követelte a visszafizetést.

1523-ban nem egy fűszerkereskedőnek küldött levelet adósságával kapcsolatban, hanem magának V. Károly német-római császárnak, aki abban az időben a világ legerősebb és leghatalmasabb embere volt. V. Károly – I. Miksa unokája – összesen 81 különböző címet viselt, ő volt többek között a Szent Német-római Birodalom császára, Spanyolország királya, Nápoly és Jeruzsálem királya, valamint Burgundia címzetes hercege. Az emberek isteni tulajdonságokkal ruházták fel, és állítólagos gyógyító képességei miatt próbálták a közelébe férkőzve megérinteni őt.

Jakob a császárnak címzett levélben ezt írta: „Érdemes megemlíteni, hogy Őfelsége nélkülem nem jutott volna a császári trónra. Ki kell tehát számolnia, hogy mennyi pénzzel tartozik nekem, és további késedelem nélkül vissza kell fizetnie azt.”

Alku az ördöggel – és a pápával

A Fugger család a pápáknak is hitelezett, olyan projekteket finanszírozva, mint a Sixtus-kápolna.

A Fuggerek irányították a búcsúcédulák kereskedelmét is, amelyekkel az emberek megvásárolhatták bűneik bocsánatát. Az ilyen gyakorlatok ellen megfogalmazott kritikák nagyban hozzájárultak a Luther Márton által vezetett protestáns reformációhoz. A búcsúcédulákkal való kereskedelem miatt az a vád érte a Fugger családot, hogy magával az ördöggel szövetkeztek.

A család nagyon kedvelte az olaszországi Trento városát, amely kulcsfontosságú szerepet játszott mint Észak-Európát, Spanyolországot és Velencét összekötő kereskedelmi csomópont.

A városban volt egy palotájuk, amelyet „az ördög palotája” néven ismertek. Johann Wolfgang von Goethe számolt be a név mögött álló legendáról: amikor Georg Fugger az 1600-as évek elején Trentóba érkezett, beleszeretett a nemesi származású Elena Madruzzóba. A lány szülei azonban csak azzal a feltétellel egyeztek bele a házasságba, ha Georgnak szert tesz egy gyönyörű házra Trentóban. Georg állítólag megidézte az ördögöt, aki egyetlen éjszaka alatt felépítette a palotát.

A Fugger család fénykora után

Az idő előrehaladtával csökkent a család befolyása. 1657-ben a Fuggerek vállalkozása megszűnt.

Besztercebánya erőforrásai kimerültek a Fuggerek bányászati tevékenysége nyomán, így a 16. század végétől a város gazdasági jelentősége visszaesett, és a régió elnéptelenedett.

Ma a közép-szlovákiai bányák és bányászfalvak fontos szerepet játszanak az ország bányászai történelmének és örökségének népszerűsítésében, a kulturális turizmus egy új hullámának teret adva.