Hogyan tiltakozott Věra Čáslavská a szovjet megszállás ellen az 1968-as olimpián?
Az 1968-as olimpiai játékokról sokaknak Tommie Smith és John Carlos, két afroamerikai atléta tiltakozása jut eszébe, akik a dobogón lehajtott fejjel, fekete kesztyűs öklüket égnek emelve hallgatták végig az amerikai himnuszt.
Azonban ugyanezen az olimpián történt egy másik politikai véleménynyilvánítás, még ha visszafogottabb formában is.
Az alábbiakban a cseh tornász, Věra Čáslavská történetét olvashatjuk, akinek 1968-as tiltakozása sportkarrierje rovására ment.
Hogyan lett Věra Čáslavská olimpiai bajnok?
Věra Čáslavská 1942-ben született Prágában. Tizenhat évesen már elismert sportoló volt, aki a moszkvai nemzetközi tornabajnokságon való részvétellel megkezdte nemzetközi sportkarrierjét – innen több arany- és ezüstéremmel tért haza.
1960-ban, Rómában vett részt először olimpiai játékokon. Itt ezüstérmet nyert a csehszlovák csapattal.
Az 1964-es tokiói olimpián már az egyik legkiemelkedőbb tornászként vett részt, összesen négy érmet nyerve: aranyat gerendán, ugrásban és összetett egyéniben, valamint ezüstöt összetett csapatban. A japán házigazdák „az olimpia üdvöskéje” (「オリンピックの名花」) becenevet adták neki.
A siker az olimpia után is folytatódott: 1964 és 1968 között összesen 19 aranyat nyert rangos nemzetközi versenyeken. 1967-ben hibátlan, 10 pontos gyakorlatot mutatott be.
Mi történt Csehszlovákiában 1968-ban?
Az 1968-es olimpiai játékokra októberben került sor Mexikóvárosban. Nem sokkal korábban (az év augusztusában) a négy környező ország csapatai a Szovjetunió vezetésével megszállták Csehszlovákiát. Az invázió célja a „prágai tavasz”, az ország demokratizálását irányzó reformsorozat elfojtása volt, amelyet Alexander Dubček csehszlovák kommunista vezető próbált elindítani.
A megszállás alatt 137 csehszlovák civil vesztette életét, és tövábbi 500-an súlyosan megsérültek. Mintegy 70 000 ember azonnal elhagyta az országot és nyugatra emigrált, az ezt követő hónapokban és években még többen követték példájukat.
Az invázió Čáslavská olimpiai felkészülésére is hatással volt, a tornász ugyanis támogatta a prágai tavaszhoz kapcsolódó mozgalmakat. 1968-ban az elsők között írta alá a Ludvík Vaculík által megírt „Kétezer szó” című reformkiáltványt.
Aktív ellenállása miatt attól félt, hogy letartóztatják, ezért Morvaországba menekült, és tornacsarnokok helyett hónapokon keresztül az ottani erdőkben edzett az olimpiára. Csak az utolsó pillanatban kapott engedélyt arra, hogy Mexikóba utazzon.
Hogyan adott hangot tiltakozásának Věra Čáslavská az olimpián?
A felkészülés hányatott körülményei azonban szemmel láthatóan nem hatottak Čáslavská teljesítményére Mexikóban. Négy arany- és két ezüstérmet nyert, mind a hat versenyszámban dobogós helyen végezve.
Sok szovjet tornászt nem fogadtak szívélyesen Mexikóban. Čáslavská talajgyakorlatának zenéje a Jarabe tapatío (egy népszerű mexikói tánczene) volt, ami kedveltté tette őt a helyi közönség körében.
Čáslavská a játékok előtt kijelentette, hogy „vért fog izzadni, hogy legyőzze a megszállók képviselőit”. Hiába azonban a kimagasló teljesítménye, a szovjet tornászok jelenléte kihatással volt a verseny végeredményére.
Először úgy tűnt, hogy Čáslavská 9,9-es pontszámmal megnyerte a talajszámot. A zsűri azonban szokatlanul felpontozta a szovjet tornász, Larisza Petrik gyakorlatát, akivel így holtversenyben lettek olimpiai bajnokok. Korábban, egy másik megkérdőjelezhető bírói döntés miatt Čáslavská elesett a gerendagyakorlat aranyérmétől – a szovjet Natalja Kucsinszkaja állt a dobogó legfelső fokára, Čáslavská pedig ezüstérmet szerzett.
Ezek az események természetesen feldühítették Čáslavskát, nemcsak személyes, hanem politikai szempontból is.
Čáslavská mindkét éremátadó ünnepségen csendes tiltakozással fejezte ki véleményét: a szovjet himnusz alatt fejét végig jobbra fordítva a földre szegezte tekintetét.
Milyen következményekkel járt Věra Čáslavská véleménynyilvánítása?
Számos csehszlovák nagyra tartotta a tornász fellépését. 1968-ban negyedszer, de utoljára kapta meg csehszlovák év sportolója díjat.
A hatóságok azonban kevésbé nézték jó szemmel a tornásznő tiltakozását.
Az utazási jog megvonásával kizárták a hazai és külföldi nyilvános sportesemények látogatásából, ezzel gyakorlatilag visszavonulásra kényszerítve őt.
Az 1968-as olimpiai játékok ideje alatt összeházasodott Josef Odložil cseh futóval. 1969-ben egy lányuk, majd 1974-ben fiuk született. Az 1970-es években Čáslavská különböző munkákat vállalt, többek között takarítóként – ez nagyon messze állt korábbi sportsikereitől.
Věra Čáslavská késői évei
Az 1980-as években, különösen az 1989-es bársonyos forradalom után Čáslavská szakmai kilátásai javultak. Václav Havel elnök sport- és szociális tanácsadójaként, valamint a Cseh Nemzeti Olimpiai Bizottság elnökeként tevékenykedett.
1993-ban egy tragédia árnyékolta be életét: az akkor már ex-férje, Josef Odložil belehalt saját fiuk, Martin okozta sérülésekbe, miután a két férfi összeverekedett. A szomorú események mellett az asszony egészségi állapota is folyamatosan romlott, depressziós lett, és csak nagyon ritkán jelent meg nyilvánosság előtt.
Az 1990-es évektől kezdve azonban Čáslavskát mint a cseh történelem legtöbb érmet nyert tornászát számos kitüntetéssel, díjjal és címmel ismerték el, fejet hajtva a bátor és méltóságteljes sportoló előtt.
Vera Čáslavskánál 2015-ben diagnosztizáltak hasnyálmirigyrákot, és a következő évben, 74 évesen Prágában halt meg.
Ez a blogbejegyzés a Europeana Sport project részét képezi, amely az európai sporttörténelemmel kapcsolatos kulturális örökség kincseit mutatja be.
Fordította: Sárospataki Anna