Akár az Európai Uniót tekintjük, akár más országokat, az általános választójog nem is olyan régóta van érvényben. Mikortól beszélhetünk tehát a nők teljes körű és egyenlő szavazati jogáról az egyes országokban?
Mit jelent az általános választójog?
Az általános választójog azt jelenti, hogy minden felnőtt – nő és férfi – egyenlő feltételek mellett szavazhat.
A történelem során nemcsak a nők egyenjogúsága miatt küzdöttek az általános választójogért, hanem azon férfiak miatt is, akik vallási, etnikai, műveltségi vagy vagyoni alapon nem rendelkeztek szavazati joggal. Az Egyesült Államokban például 1865-ben, a polgárháborút követően felszabadították a rabszolgákat és állampolgári jogokat adtak nekik. Ezután 1870-ben minden felnőtt férfi számára biztosították a választójogot, így tehát a korábban rabszolgasorban élő felnőtt férfiak most már szavazhattak (bár egyes államokban még ezután is további korlátozásokat vezettek be).
Mióta szavazhatnak a nők az Európai Unióban?
Az alábbi listában az összes jelenlegi uniós országot láthatjuk, mellettük pedig azt az évet, amikor az általános választójog véglegesen bevezetésre került – azaz amikortól kezdve a férfiak és a nők egyenlő feltételek mellett vehettek részt a nemzeti választásokon.
Melyik országban kaptak először egyenlő választójogot a nők?
Sok ország két- vagy többlépéses törvényhozást választott, amely során eleinte csak a nők bizonyos csoportjai szavazhattak. Írországban például 1918-tól azok a 30 év feletti nők kaptak választójogot, akiknek volt a tulajdonában föld, míg a férfiak birtoktól függetlenül már 21 éves koruktól szavazhattak. Az Ír Szabadállam 1922-ben adott egyenlő szavazati jogot nőknek és férfiaknak. A Man-sziget (egy függetlenül működő brit koronaállam, amelynek lakosai brit állampolgárok) 1881-ben adott szavazati jogot a földdel rendelkező nőknek, 37 évvel korábban, mint az Egyesült Királyság. Ezután további tíz év telt el, míg 1928-ban az általános választójogot is bevezették az Egyesült Királyságban.
Az általános választójog bevezetése nem jelentette azt, hogy a nők rögtön élhettek is ezen jogukkal. Volt, hogy hónapok, vagy akár évek teltek el a következő választásokig.
Litvániában például 1918-ban változtatták meg az alkotmányt, és a litván nők először 1919-ben mehettek el ténylegesen szavazni. Görögországban pedig 1952-ben foglalták törvénybe az általános szavazati jogot, de az itteni nőknek egészen 1956-ig kellett várniuk a következő országos választásokig. A kelet-afrikai Eritrea államban 1997 óta van általános választójog, azonban azóta sem kerültek megrendezésre nemzeti választások.
A nők sok esetben először csak helyhatósági választásokon vehettek részt, mielőtt a nemzeti választásokon is érvényesíthették szavazatukat. Így aztán valószínűsíthető, hogy legelőször Frízföld (ma Hollandia egy tartománya) vidéki körzeteiben szavazhattak nők, amikor a birtokkal rendelkező asszonyok számára biztosították a helyi választásokon való részvételt 1689-ben. A svéd nők először 1718-ban vehettek részt egyes helyhatósági választásokon, ezt a rendelkezést azonban pár évtizeddel később visszavonták.
Milyen út vezetett a változáshoz az uniós országokban?
A női egyenjogúsággal kapcsolatos viták sokkal régebbre nyúlnak vissza, mint hogy az általános választójog bevezetésre került az egyes országokban. Ez a kérdés az egyenjogúsági mozgalmak hatására már évtizedekkel, vagy akár évszázadokkal korábban is a politikai párbeszédek részét képezte.
Ezek a mozgalmak azonban nem elszigetelten jöttek létre, hanem beágyazódva a folyamatosan változó, aktuális politikai légkörbe. Ha szemügyre vesszük a fenti listát, láthatjuk, hogy a dátumok sokszor valamilyen meghatározó politikai változás időpontjához köthetőek, legyen szó egy ország függetlenedéséről vagy egy háború, világháború következményeiről.
Az 1906-os finn törvénykezés abban az időben jött létre, amikor az ország Finn Nagyhercegségként, az Orosz Birodalom autonóm tartományaként létezett. 1907-ben Finnországban megválasztották a világ első női parlamenti képviselőit, azonban csak 2000-ben lett női elnökük, és 2003-ban női miniszterelnökük.
Észtország, Lettország és Lengyelország esetében akkor következett be a változás, amikor 1918-ban függetlenedtek Oroszországtól. Szintén az első világháború utáni időszak vezetett ahhoz, hogy Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában (akkor még Csehszlovákia néven), Dániában, Németországban, Írországban, Litvániában, Hollandiában és Svédországban is általános választójogot biztosítottak.
A Második Spanyol Köztársaság (1931-1937) idején bekövetkezett változások vezettek a spanyol nők választójogának kihirdetéséhez 1931-ben, de már az 1800-as évek közepétől léteztek erre irányuló törekvések. Sőt, a nők átmenetileg kaptak is szavazati jogot 1924-1926 között, ebben a rövid időszakban azonban nem tartottak választásokat.
A mai Horvátország és Szlovénia a második Jugoszlávia megalakulásakor kapott általános választójogot, miután a terület 1944-1945-ben felszabadult a német uralom alól. A II. világháború végét követő időszakban Belgium, Bulgária, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Luxemburg és Málta is módosította jogszabályait. Romániában 1946-ban törölték el az utolsó, szavazati jogokkal kapcsolatos korlátozást – e szerint ugyanis korábban csak az írástudó nők és férfiak szavazhattak, ami a nőket aránytalanul hátrányosan érintette.
Görögországnak a polgárháborút követő, az 1950-es években bekövetkezett nemzetállammá válása számos társadalmi kérdést vetett fel, többek között a nők társadalomban elfoglalt szerepével kapcsolatban. Az általános választójog 1952-es bevezetése részben megoldotta a női egyenjogúság kérdését; az ország ugyanebben az évben csatlakozott a NATO-hoz is.
Ciprus 1960-ban, a britektől való függetlenedést követően vezette be az általános választójogot.
Portugáliában 1931-től, kezdetben bizonyos korlátozások mellett szavazhattak a nők, és csak 1976-ban vezették be a teljeskörű, egyenlő választójogot, amikor az Estado Novo autoriter politikai rezsim elbukott.
Melyik országban kaptak a legkésőbb szavazati jogot a nők?
Európában az utolsók között Liechtenstein (1984) és a svájci Appenzell Innerrhoden kanton (1991) adott szavazati jogot a nőknek. Svájcban 1971-ben vezették be az általános választójogot, ez azonban Appenzell Innerrhoden kantonban nem lépett életbe.
Szaúd-Arábiában a nők 2011 óta rendelkeznek szavazati joggal, amelyet először a 2015-ös helyhatósági választásokon gyakorolhattak. Bruneiben pedig rendelkeznek ugyan a nők szavazati joggal, sosem élhettek még vele, mivel 1962 óta nem tartottak választásokat.
A világon csak egyetlen olyan ország van, ahol a nőknek nincs törvényes választójoga – a Vatikán. Ennek oka, hogy a Vatikánban csak a pápaválasztások során kell szavazni, ezen pedig kizárólag katolikus bíborosok – egytől egyig férfiak – vehetnek részt.
A törvényben előírt jogok azonban sajnos nem mindig felelnek meg a gyakorlati valóságnak. Bár az általános választójog létezik, ez nem jelenti azt, hogy mindig mindenki tud is élni ezzel a lehetőséggel. Számos akadály meggátolhatja, hogy egyesek – akik közül aránytalanul sokan nők vagy hátrányos helyzetű közösségek tagjai – érvényesítsék szavazatukat. Ilyen lehet a zaklatástól, erőszaktól való félelem, a család vagy a társadalom ellenzése és az ezzel járó következmények, vagy akár olyan gyakorlati akadályok, mint a hivatalos személyi igazolvány bemutatásának kötelezettsége.
Így tehát: a harc folytatódik.
Fordította: Sárospataki Anna